urban sketchers budapest

Monday, 12 February 2018

82. Közös rajzolás a Tropikáriumban

2018. február 4-én délelőtt

A Tropicarium ötlete egy Svédországban élő magyar üzletember, Farkasdi Károly nevéhez fűződik. Ő és családja fejlesztette ki és valósította meg Budapesten azt az egyedülálló tartalmat, melyet a Tropicarium képvisel. Az állatkert bemutatja az édesvizek halvilágát, beleértve a hazai faunát is, a trópusok élővilágát és a tengerek hihetetlen fajgazdagságát is. Összesen 7 cápa, további 400 halfaj és több tucatnyi trópusi állat csodálható meg a nyolc teremben.





Nyolc hónapig zajlott az intenzív építő munka, hogy a Campona Bevásárlóközpont impozáns épületében 2000. május 26-án megnyithassa kapuit Közép-Európa egyik legnagyobb tengeri akváriumát is bemutató, közel 3000 m²-en elterülő Tropicarium-Óceanárium. Több száz tonna beton és vas került beépítésre és elhelyezték a zavartalan működést biztosító, speciális csúcstechnológiával rendelkező szűrő- és tisztítóberendezéseket, informatikai rendszereket is. A dekoráció legnagyobb részét saját kezűleg készítették a Tropicarium szakemberei. Az állatok beszerzése komoly feladatot jelentett, hiszen a szállítás megoldása mellett a behozatali engedélyezése megszerzése is körülményes volt. A halászott és tenyésztett állatok Floridából és Franciaországból érkeztek. 

A cápák behozatala igen drága, mivel az átlagosan 12,5 ezer dolláros állat több tonna vízben érkezik. Az állat maga és a szállítás 36,8 ezer dollárba került, ám volt olyan alkalom, hogy 38 ezer dollárért külön repülőt kellett bérelni. Emellett a tengeri só megvásárlása és bekeverése is bonyolult folyamat.  A tengeri akváriumokban használt vizet helyben állítják elő, speciálisan sóval és „csapvízzel” készítik. 2 óra alatt körülbelül 2 millió liter víz fordul meg a szűrőház berendezéseiben.
A Tropikárium szakemberei a vasárnapot javasolták rajzolásra, mert szerintük szombaton szokott lenni a nagy tömeg. Mi úgy tapasztaltuk, ezen a vasárnapon az egész főváros ott tolongott a sötét derengésben. 
Sokan gyűltünk össze, de a bejárat után azonnal elvesztettük egymást a tolongásban és a sötétben. Mint utólag kiderült, azért mindenki talált magának rajzolni valót.
Akiket a környezet nyűgözött le, és a nézelődők:
Rostás Ica


 Rostás Ica
Harrach Orsi
Az egzotikus állatok is rajzlapra kerültek:

Mag Zsuzsa

 Nagy Erika

 Nagy Erika

Olga Lo
"A modellem kaméleon volt, és először függeszkedett a ketrec tetején. De aztán annyira érdeklődött iránta hogy lejött és rám nézett egy órán keresztül. Lehet, hogy ez a szerelem?"

A halak mindenkit megbabonáztak:
Szentpéteri Zsuzsa

 Szentpéteri Zsuzsa

 Nagy Zsuzsa

 Nagy Zsuzsa
 Lévay Örs
"Nagyon macerásnak tűnt eleinte az állandóan és gyorsan mozgó halak rajzolása, de aztán kiderült, hogy szinte mániákusan róják a köreiket és így pl. a cápát kb. 8-10 kör alatt egész pontosan lerajzoltam. Minden kör alatt egy részletet rajzoltam le."



"Kicsit lassan ment a Tropicariumban rajzolt halak azonosítása, de végül megvagyok vele!"

Lévay Örs


Ligeti Zsuzsa

Ligeti Zsuzsa

Ligeti Zsuzsa

Harrach Orsi

Horváth Iza


Horváth Iza


"Se ember, se állat nem maradt ott nyugton - egyedül a szemetes kuka nem mozgott  Izgalmas élmény volt a rajzolás."

Nevéhez illően trópusi meleg volt, a negyedóránkénti trópusi zápornak köszönhetően ráadásul fülledt meleg is volt. Most először éreztük úgy, hogy a két órás rajzolás épp elég volt. Boldogan vettünk mély, oxigén dús  levegőt, ahogy kiléptünk.
 A csapat 

A rajzok egy része

"Szuper hely volt! Nem tudom, kinek az ötlete volt, de nagyon hálás vagyok érte"  

Lévay Örs

Még néhányan tartoznak a kész művekkel - mihelyt érkeznek, kiegészítem a blogot. Ha valaki nem tudja beszkennelni, lefotózni, segítek. Írjon a facebookon privát, megbeszéljük a lehetőségeket.

Köszönet Lévay Örsnek a remek pecsétekért.

Kérlek benneteket, minél többen osszátok meg a blogot. A cikk alján lévő kis izékre kell kattintani. Elküldheted e-mailként, vagy megoszthatod a facebookon, Twitteren, G+-on. 

Ligeti Zsuzsa

Wednesday, 31 January 2018

Kiállítások

A csoport tagjainak egyéni kiállításai

Molnár Regina - Csongrádi János - Ligeti Zsuzsa

Csapatunk már 2017 tavaszán bemutatkozott a Tompa utcában, majd ősszel a Lakásgalériában. Három tagunk egyéni kiállítással örvendeztetett meg. 

Csongrádi János először vetített képes előadásom mutatta be korábbi, valamint az utóbbi időben készült rajzait. Egyre többet rajzol. 

Munkája mellett neki is leginkább utazásai között nyílik rá alkalma - no meg az Urban Sketchers csoporttal. Mivel ezeknek sikere lett, felkérték egy önálló bemutatkozásra. A budai Mária tér 1-ben lévő Zöldike klubban barátok, ismerősök körében október 12-én "nyitotta meg magát" János:

"A kiállítási meghívó címe Útirajzok, azonban ezt szeretném annyiban módosítani, hogy talán nevezhetjük a szép hangok és szép vonalak dicséretének is. Biztosan hallottatok arról, hogy Finnországban hamarosan eltörlik az iskolai oktatásban a tantárgyakat. Meggyőződésem, hogy az egyik legmagasabb rendű emberi tevékenység a tanítás. Mit, hol és hogyan oktatunk. Régóta foglalkoztat ez, ahol csak alkalmam adódik, beszélek vagy írok erről. 
Hogy kötődik ez az utazáshoz, az útirajzokhoz? Hamarosan meg fogjátok érteni.
A jelenleg ismert tantárgyi struktúra a tudományos és művészeti területek, diszciplínák merev szétválasztásán alapul. Véleményem szerint azonban az egymást követő korszakokat megismerve eszmetörténetet, tudományos és kulturális fejlődéstörténetet kellene oktatni, ahol feloldódnak a merev tantárgyi határok. Tanuljuk-tanítsuk meg, hogy egy adott korszakban, történeti helyzetben hogyan gondolkodtak, hittek istenükben az emberek. Mit építettek, milyen matematikai formulákkal számoltak, a társadalmi érintkezésnek milyen formái alakultak ki. Hogyan művelték földjeiket. Mit ettek, hogyan öltözködtek, táncoltak, milyen zenét hallgattak. Így egy átfogó kép alakulhatna ki az adott korszakról, lehetővé válna egy valós érzület kialakulása.
Ha elmegyünk egy idegen országba, akár a távol-keletre is, idegenként pontosan így érzékeljük és ismerjük meg a világot. Általános, egységes benyomásaink alakulnak ki az embereket és életüket megismerve.
Thomas Mann így ír egyik regényében:
"Kétnapi utazás sokkal jobban eltávolítja az embert - kivált a fiatal, az életben még kevéssé gyökerező embert - köznapi világától, mindattól, amit kötelességének, érdekének, gondjának, reménységének nevezett, mintsem a pályaudvarra menet a bérkocsiban megálmodta volna. A tér, amely kerengve, hátrafelé elmaradozva közéje és tenyészhelye közé furakszik, olyan erőkről tesz tanúbizonyságot, amelyeket többnyire csupán az időnek tulajdonítanak; óráról órára belső változásokat hoz létre, amelyek erősen hasonlítanak az idő okozta változásokhoz, bizonyos tekintetben azonban felülmúlják emezeket. Mint az idő, a tér is feledést szül: de olyan módon teszi ezt, hogy az ember személyét kioldja kapcsolataiból, eredeti és szabad állapotba helyezi, sőt még a pedánsból, a nyárspolgárból is szempillantás alatt amolyan csavargófélét csinál. Azt mondják, az idő Léthe vize; de az idegen levegő is valamiféle ital, s ha hatása tán kevésbé alapos is, de annál gyorsabb.
Hans Castorp is tapasztalt valami effélét."

Így kapcsolható tehát össze az oktatás szerepe, az, hogy reális, elfogulatlan képünk alakuljon ki bennünk a világról és az utazások fontossága.
Ez a kiállított néhány útirajz ennek dokumentálására (is) törekszik. Továbbá kísérletet tesz annak megértetésére, hogy sokkal több minden köt össze bennünket egy humánus világban, mint ami elválaszt, hiába is próbálják ezt általam mélyen megvetett és elítélt hatalmi törekvések megváltoztatni.
Így nyitottam meg hát magam magam. Lélekben is."





Az egyszerű  környezetben, kartonra ragasztott rajzok remekül hatottak. Az All The Ages kamarakórus Pfeiffer Gyula vezetésével goszpeleket énekeltek, remek hangulatot teremtve. A rajzok valóban útirajzok, a közelmúltban meglátogatott városok, tájak elevenednek meg rajzain. Mint az Urban Sketchers Budapest csoport aktív tagja, ezek a helyszínen készülnek. Mi, akik együtt rajzolunk vele, számtalanszor láttuk az aprólékos, gondos tollrajzok elkészültét. 
A csoport közös kiállításán már szépen keretbe helyezve a rajzokat még jobb hatást ért el. János étvágy megjött, most ő szervezi a csoport új kiállítását. 

Molnár Regina életét megváltoztatta az El Camino. Mire végig járta, megérett benne az elhatározás, hogy festeni fog, munkáját be is mutatja másoknak. 

Blogjában így vall erről:
"Ma azon gondolkodtam, van-e elegendő időnk, hogy ne azt csináljuk, amit igazán szeretnénk, hogy ne azt éljük, ami felé a szívünk húz? Te hány olyan embert ismersz, aki csak azért nem kezd bele abba, amit nagyon szeretne csinálni, mert egyszer valaki azt mondta neki, hogy "te ehhez kevés vagy"? Hány ember van körülötted, aki azért nem kezd bele valamibe, mert nincs elég hite, mert nem látja a megvalósulás útját? És aki nem mer hobbijának élni, azt magasabb szintre emelni, hogy abból akár meg is élhessen? Mindannyian ismerünk ilyen embereket, talán mi magunk is ebbe a csoportba tartozunk. De vajon mi kell ahhoz, hogy elhiggyük, igenis képesek vagyunk létrehozni valamit, képesek vagyunk kilépni abból, ami nem tesz boldoggá és van elég időnk bármire, amire csak szeretnénk? Nekem az kellett ehhez, hogy idén betöltsem a negyvenet. Már év elején az járt a fejemben, hogy annyi mindent tervezgettem fiatalabb koromban, amiket végül nem valósítottam meg. A caminora is 8 évig készültem. Fogalmam sincs, mi tartott idáig. Talán a félelmeimmel való viaskodás, a önbizalomhiányom vagy a kifogások. Idén elkezdtem azt érezni, hogy nem engedhetem meg ezt többé magamnak. Soha nem tudhatjuk, mikor jön el életünk utolsó napja, amikor majd mindazt bánni fogjuk, amit nem tettük meg. Soha nem tudhatjuk, hogy lesz-e újabb lehetőségünk, ha elszalasztjuk a jelenlegit. És soha nem tudhatjuk, hogy mire lettünk volna képesek, ha meg sem próbáljuk. Elkezdtem az itt és mostban élni és minden lehetőséget megragadni, ami szembejön velem. És higgyétek el, a lehetőségek ott vannak az orrunk előtt, csak sokszor a vélt vagy valós problémáinkon keresztül nem látjuk meg őket. Nem kell megvárni, míg készek, jobbak, tökéletesek leszünk, hanem egyszerűen csak lépni kell. Az első lépés a legnehezebb, félelmekkel, bizonytalansággal teli, de a következő lépés csak akkor mutathatja meg magát, ha az elsőt meg mered tenni. Nincs mitől tartanod, ha szívből érzed, azt teszed, amire mindig is vágytál, ami a te utad. Ilyenkor az égiek támogatnak. Az sem baj, ha vannak nálad jobbak, te tudd, hogy mit szeretnél elérni és légy hajlandó ezért minden tőled telhetőt megtenni. Ez a legfontosabb, hogy tégy érte és ne csak várd, hogy valaki majd felfedez, segít, menedzselni fog magától. Ha passzívan várod a csodát, az álom, csak álom marad. Merd élni az álmodat!"

Első kiállítása december 1-én nyílt az Őrmezői Közösségi Házban. Címe mi is lehetne más: El Camino.






A kiállítás sikerét jelzi, hogy riport jelent meg Reginával a kiállításról az Újbuda című újságban. Aztán, hogy egy üzlet beindul, a Festő Party házban január 20-án nemcsak Regina képeit lehetett megnézni, de együtt is lehetett vele festeni. 


Az El Camino Portugués' képei Budapest egyik legjobb közösségi irodájának falát díszíthetik egy darabig. Aki arra jár, nézzen be, minden érdeklődőt szeretettel fogadnak az UP CENTER munkatársai a Bartók Béla út 29.szám alatt. Aztán meghívást kapott a Anker's -től a Vadart egynapos kiállításra. 
Ide ipari témájú akvarelljeit vitte:


örülünk regina sikereinek, kívánjuk, haladjon tovább a megkezdett úton.

Ligeti Zsuzsa gyakorlott kiállító. ötödik éve vesz részt Kaposvárott a MiniArt nemzetközi fesztiválon, ahová 10 kicsi alkotást lehet vinni: 4 darab 10x10 cm-es, 3 darab 10x5 cm-es, és 2 darab 5x5 cm-es miniatúrát. Ez igazán Zsuzsa műfaja, hiszen "normálisan" is alig tenyérnyi grafikákat készít.


2017-ben Erdélyben készült rajzait mutatta be Kaposvárott. 



Ugyancsak szerepel a Vizuális Művészeti Hónap grafikai pályázatán, ahol idén oklevelet szerzett, vele együtt kiállítási lehetőséget a Budapesti Művelődési Központban.





Van egy eldugott galéria a Haris közben, a Budapesti Művészeti Egyesület fenntartásában. karácsony előtt Zsuzsa itt mutatott be képeket - ezek a karácsonyi vásáron mind elkeltek, valaki már otthon gyönyörködik bennük. 


Míg a BMK-ban csak 10 grafikáját mutathatta meg, lehetősége nyílt a Lakásgalériában önálló kiállítást rendezni. 71 képét vitte ide, ahol nagy érdeklődéssel nyílt meg január 27-én a kiállítása.




"Lehet-e notesszel, jegyzettömbbel fényképezni? Ez, a látszatra abszurd kérdés, mintha azt kutakodná, lehet-e labda nélkül gólt rúgni, motor nélkül autózni... Zsuzsa mégis ezt teszi, amikor noteszét mindig magánál tartja de valahogy úgy, int egy jó riporter, elkapja a pillanatot. Azaz nemcsak mintha, hanem éppen úgy fényképez a jegyzettömbbel, mint egy vérbeli fotográfus. Az élmény frissessége, egyedisége, primer hatása épp olyan, mint egy apparátussal rögzített pillanatképé. Ezt a pillanatnyi expozíciós hatást biztos kézzel éri el. nem keresgél, hanem beletalál. Nála a látvány maga a cél, nem az általa keltett érzettel akar hatni. de azért elmondhatjuk, ő sem azt látja, ami van, hanem az van, amit ő meglát. A vonalak frissességgel, hihetetlen biztonsággal, de nem rutinból kísérik a kéz akaratát, gesztusát. Amit egyszer letesz a papírra az alkotó, az ott marad. Ezek a rajzok nem korrigálhatók, a technika nem teszi lehetővé, még  a javítás lehetősége is kizárt. Micsoda lényeglátó szem kell ehhez a rajzmódszerhez, technikához, milyen érzék a karakter, a hasonlóság megteremtéséhez, szóval ahhoz, hogy önálló műalkotás szülessen."
Pilaszonovich Irén művészettörténész.