urban sketchers budapest

Monday 19 December 2016

Beszélgetés Csongrádi János építésszel

2016. december 17-én a Fugában

Mióta rajzolsz?

A családi hagyomány szerint szép lovakat rajzoltam. De ezt csak elbeszélésből tudom. Én színes madarakra emlékszem. Mindenesetre szerettem rajzolni.

A rajz szeretete később is elkísért?

Igen. Középiskolás élményem volt a szülőhelyemhez, Kaposvárhoz közeli somogyi falvak régi házainak felmérése. Egyaránt készültek szabadkézi és szerkesztett rajzok, valamint fotók. Egy diákok számára kiírt néprajzi pályázaton nagy hasznát vettem ezeknek.

Mi történt az egyetemi évek alatt?

Budapesten, építész szakon szereztem diplomát. Ott is kellett rajzolni – hiszen ez a felvételi része is volt. A 120 fős évfolyamban 10-15 hallgató volt, aki igazán szeretett rajzolni. Magánvéleményem, hogy az ő kezük alól kerülnek ki az igazán jó épületek. Az egyik nyáron autóstoppal bejártuk Görögországot. Ide vittem magammal a rajzmappámat, de sajnos ott maradt egy kamionban. Csak egy fénykép tanúskodik arról, hogy rajzoltam. A kép talán Mükénében készült.

Mi volt az első komolyabb munkád?

A diplomamunkám a balatonszemesi Latinovits-Reich Emlékmúzeum terve volt. Az összefonódó kettős spirál nagy sikert aratott, díjazott lett.

Szintén csak terv maradt a mesteriskolában készített óbudai Cella Trichora romemlékre készített rekonstrukció. Ennek is sikere volt, a Budai Várban más tervekkel együtt kiállították. A rajzokon keveredik a szabadkézi rajz a szerkesztett rajzokkal. Sőt a kőfelületek fotók, amelyeket eredeti kövekről készítettem és úgy montíroztam össze. Még egy műemlékes élmény: az óbudai Hajógyári szigeten lévő Hadrianus palota rekonstrukciója.

Nagy volt a felbuzdulás, de aztán mégsem került rá pénz, a palota maradványai azóta is a föld alatt rejtőznek (biztonságban).

Érdekes munka volt a budaörsi katonai temető. Ez annyira sikeres lett, hogy Pro Architektura díjat kapott az épület. Eléggé nagy siker volt ez egy fiatal építész számára. Kissé elgondolkodtatott, vajon milyen lehet a választott szakmámmal kapcsolatos jövőképem: hogyan tovább?

Segítette-e munkádat a rajzolás?

Hogyne. A szabadkézi rajznak megvan a maga varázsa. Amikor egy engedélyeztetésre váró lakóház kerül a tervtanács elé, az épített környezetet bemutató rajz jó hangütést és kedvezőbb elbírálást eredményezhet.

Az építészmérnöki munka mellett jut idő a szabad rajzolásra?

Természetesen, de nem napi szinten. Ha utazunk, mindenképpen viszem magammal a rajzmappát. Kutyák, lovak és természetesen épületek. Sokszor ér a vád, hogy rajzaim nem színesek, és nincsenek rajta emberek. Mindenre van példám és ellenpéldám. Ha az ember egyedül rajzol, megáll egy utcasarkon és előveszi rajzfüzetét, az emberek csodabogárnak hiszik. Ezért jó, hogy találkoztam az Urban Sketchers-szel. Nagyon érdekes csoportban rajzolni, még ha nem is tudok minden alkalommal eljutni a közös rajzolásra. Nagy élmény volt, amikor idén ősszel Prágában rajzoltam, megállt mellettem egy turistacsoport. Az egyik tag lemaradt és mutogatta, hogy a hátizsákjában neki is van mappa, amibe rajzolni szokott. Aztán a csoport tovasodorta. Nagyon fontosak ezek a megerősítések, ezt érzem a „gerilla rajzolókkal” együtt rajzolva.

Mi tett rád nagy hatást, amit megörökítettél rajzaidon is?

Utazási élményeim. Feledhetetlen panoráma, ami bangkoki szállodám ablakából elém tárult. Talán sikerült visszaadni a hatalmas város méreteit.

De itthoni élményeim is papírra kerülnek: a balatoni nyaralások, Vác, Kaposvár, Szentendre utcái, a VIII kerület tűzfalai. A VIII. kerület egy építész-rajzoló számára valóságos aranybánya. csodás dolgokat lehet benne találni.

Mindig tollrajzokat készítesz, vagy kísérletezel mással is?

Kezdeti tanulmányrajzaim ceruzával készültek, mostanában tollal rajzolok, de szeretném kipróbálni az akvarelleket. Egyre több rajzomon jelennek meg a színek. Készítettem néhány kontúr rajzot is. Megdöbbentő, hogy egy vonalnak milyen erős hatása tud lenni.