Sunday 25 March 2018

84. közös rajzolás a Zwack Múzeumban

2018. március 4-én



A Zwack márka megalapítása Zwack József nevéhez fűződik, aki 1840-ben  nyitotta meg Pesten  a Marokkó-udvarban,  a mai Erzsébet téren likőrgyárát. Az1880-85 között rendezett világkiállításon két aranyérmet és több elismerő kitüntetést is nyertek a Zwack termékek. 1892-ben a cég kinőve korábbi telephelyeit, a Duna partjára költözött, a termelésnek mai napig is otthont adó, korszerű Soroksári úti  Zwack üzembe. A II. világháborúban bombatámadás tett jóvátehetetlen károkat, az üzemet súlyos pusztítás érte. A termelés 1945-ben, a romos gyár két épen maradt helyiségében indult újra és megkezdődött az újjáépítés. 1948-ban az államosítás az időközben teljesen rendbe hozott Zwackot is érintette, tulajdonosaitól kárpótlás nélkül elvették a gyárat.
Az államosítás után a gyár egy darabig önállóan működött, majd beolvasztották az 1961-ben létrejött Magyar Likőripari Vállalatba, amelynek egyik üzemegysége lett az ötből. Az Amerikába, majd onnan Olaszországba emigrált Zwack család időközben érvényesítette a márkaoltalmat és az állami gyár Magyarországon kívül nem árulhatta a vezérterméket, a Zwack Unicumot ilyen néven. A márkát a hatvanas évek közepén támasztotta fel a két emigrált Zwack fivér, Béla és János. Milánóban gyárat alapítottak és megkezdték a régi receptekre épülő gyártást. A rendszerváltáskor az egykori nagyvállalkozók közül elsőként Zwack Péter tért haza és rövidesen megalapította a Zwack Unicum Budapest Kft.-t, az egykori Zwack gyártelepen kezdett működni. A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben szívós marketingmunkával ismét szilárd  branddé vált a Zwack, számos hagyományos recept és más új recept alapján készített italt állítva elő.


 Maga az Unicum gyártása egy viszonylag komplex eljárás: a gyógynövények egy részét alkoholba áztatják (kivonatolják), hogy a szeszbe ázzanak az íz- és illatanyagaik, míg más részüket az áztatás után még további lepárlásnak (desztillációnak) vetik alá, így emelve ki olyan íz anyagokat, melyeket enélkül más anyagok elnyomnának. A kivonatolás átlagosan 3 hétig tart. Az összetevők szigorúan titkosak, a család őrzi. Maguk a gyártás folyamatában részt vevők sem ismerik a teljes összetételt, azok arányait. A minőség javítása érdekében a lepárlás során sem az elő-, sem az utópárlat (a lepárlási folyamat elején és végén létrejövő még és már nem jó minőségű párlat) nem kerül felhasználásra. A lepárlási és kivonatolási folyamatokból kinyert italkomponensek elegyét pár hétig hordókba teszik és érlelik, majd egy gyártótartályba fejtik át, ahol pontosan meghatározott mennyiségű cukrot adagolnak hozzá. Az így elkészült nyers italt ekkor tölgyfahordókba töltik és körülbelül fél évig érlelik.
Az érlelési folyamatot követően a kész italt gömb alakú üvegekbe töltik és kereszt alakú címkével látják el. Az üveg és a címke szintén része az Unicum tradíciójának. 
A gyár mellett látogatóközpont és mintabolt üzemel. Előre bejelentkezve  megnézhetjük 
a régi lepárlót

 lemehetünk a pincébe, ahol az érlelés történik

sőt megkóstolhatjuk a két zászlóshajót, a hagyományos és a szilvás Unikumot. 

Iza, Zsuzsa, Ica, Örs és Erika. Olga még rajzol valahol, Rebeca korábban elment.
Kicsiny, de elszánt csapatunk végig loholta a szervezett vezetést, aztán kiszivárogtunk az udvarra, a gyönyörű régi gyárépületeket rajzolni. 



A Látogatóközpontban 20 perces filmet mutatnak be a Zwack család és az Unicum történetéről. Az emeleten pedig kis múzeum,  a megmaradt emlékekkel, mini-palack gyűjteménnyel.

A múzeumi részben készült rajzok:
Mag Zsuzsa


Rostás Ica
A rajzokon a gyár gyönyörű pecsétje, amit a pénztárban lévő hölgy nyomott a rajzainkra.


Örs összeállítása a múzeumról

Lepárlók:

Lévay Örs (a helyszínen)
és otthon kiegészítve

Ligeti Zsuzsa

Mag Zsuzsa

A gyárkémény:
Rostás Ica

Horváth Iza

Ligeti Zsuzsa

Gyárépületek:
 Ligeti Zsuzsa

 Ligeti Zsuzsa




Horváth Iza

Végül Olga Lo alkotása a lényegről:


Szóljatok Rebecának, hogy töltse fel a rajzait!

Ligeti Zsuzsa






Sunday 4 March 2018

83- közös rajzolás az országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban 

2018. február 17-én


Az OPKM épületét Körössy Albert tervezte. Kétemeletes, szimmetrikus épület. Alaprajza szélesen elnyújtott H alak. Főbejárata a Könyves Kálmán körútról nyílik. Az épület teteje pártázatos kiképzésű, a tető gerincén mázatlan félcsillag alakú tetőcserepek futnak végig. Iskolának épült, a Tisztviselő telepi főgimnáziumnak. Ennek megfelelően hatalmas közösségi terek vannak mindkét emeleten. Az oktatási minisztérium a gimnázium igazgatóját, Gaal Mózest külföldi tanulmányútra küldte, hogy a legújabb középiskolákat építészeti és pedagógiai szempontból tanulmányozva, tapasztalatait az új iskolaépület tervezésénél felhasználhassák. Kőrössy Albert építészt bízták meg az épület tervezésével, aki figyelembe vette Gaal Mózes kívánságait. 1911-ben vette birtokba az iskola az épületet. 1921-ben reálgimnázium lett, és Széchenyi István nevét viselte. 1924. szeptemberében miniszteri utasításra a gimnázium épületét „három évi tartamra" a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának kellett átadni. Az épületet teljes egészében soha többé nem használhatta az 1975-ig működő gimnázium. Az 1960-as években a központi részekben működött a Néprajzi Múzeum, az oldalszárnyakban előbb a gimnázium, majd nyomdaipari szakközépiskola, és a gép-és gyorsíróiskola volt. A megszűnő iskola helyére költöztették az Országos Pedagógiai Múzeumot és Könyvtárat, ezt a részt a 1970-es években felújították. A többi, igencsak elhanyagolt épületrészben a Nemzeti Múzeum restaurátor képzése, és Természettudományi Múzeum Növénytára kapott helyet.  



Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elődje 1877-ben Trefort Ágoston minisztersége idején nyitotta meg kapuit. Az akkori Országos Tanszermúzeum feladatát az Eötvös-féle népoktatási törvény megvalósításának elősegítésében jelölték meg. Sokoldalú tevékenységét jellemezte, hogy nemcsak a régi taneszközöket gyűjtötte, hanem szervezte a korabeli iskolai taneszközök bemutatását is. Az intézmény 1922-es megszüntetése után elsőként az Országos Pedagógiai Könyvtár alakult újjá, majd tíz évvel később 1968-ban újra indulhatott a múzeumi tevékenység is. A Pedagógiai Múzeum 1996-ban kapta meg az épületet, melyet részben felújítottak. 



Az 1977 óta műemléki védelem alatt álló épület több viszontagság után végre teljes egészében az OPKM kezébe került. Felújították, ma teljes pompájában látható.




A magyar szecesszió ezt a szép alkotását látogattuk meg  februárban.  Nem volt nagy a csapat. ez talán sz influenza-járványnak is betudható. Magam is Klagenfurtban időztem a lányomnál. 



 A csapat (Örs fényképezett, azért nincs a képen


A kiállításon megelevenedik a magyar pedagógia múltja. A csapat tagjai nem céltalanul bolyongtak, hanem szakszerű, kedves vezetést is kaptak a múzeum dolgozóitól. Ez úton is köszönjük. 





A csapatnak nagyon tetszett a sok érdekes eszköz, azt hiszem, ez a rajzokon is meglátszik. A téli, hideg időre való tekintettel a közös rajzolás most belső térben történt, a szépséges szecessziós épület rajzolására talán egy melegebb időben kerül sor.

Harrach Orsit a régi tanterem ragadta meg.


Rostás Ica is a tanteremben rajzolt





A régi szemléltető eszközök keltették fel Lévay Örs figyelmét



Nagy Zsuzsa újra belekomponálta az embereket az alkotásába



Nagy Erikát is a taneszközök bűvölték el.

 "Imádom a tematikus múzeumokat"- mondta


Az elkészült alkotásokat elküldtük az OPKM kedves munkatárainak is, akik azonnal feltették a honlapjukra: 




Sketcherek a múzeumban2018.03.02.

A Budapest Sketchers Group egy olyan civil közösség, amely a spontán szabadkézi rajzolás kedvéért örökíti meg a főváros különböző pontjait.

Soraiban megtalálhatjuk a kedvtelésből rajzolókat ugyanúgy, mint a professzionális művészeket.
A csoport tagjai február 17-én meglátogatták múzeumunkat. Tárlatvezetésünk során lerajzoltákkiállított tárgyainkat, enteriőrjeinket. Vázlataikon ott láthatjuk szemmodellünket, telluriumunkat, színkorongunkat, biztos egyensúlyú babánkat, önoktató gépünket, pálcahegedűnket, vetítőinket, osztálytermünket, padjainkat, sőt látogatóinkat is. A szabadkézi rajzolás közösségi jellege, elevensége adja valamennyi munka megkapó látványát. Műtárgyaink nem csupán illusztrációvá váltak, hanem személyes élménnyé formálódtak az egyedi alkotásokon: rajzokon és akvarelleken.




Borzalmasan kedvesek, segítőkészek és türelmesek voltak a látogatásunk alkalmával. Ezzel szeretnénk megköszönni a látogatásunk lehetőségét és a tárlatvezetést.
Köszönjük szépen az együttműködést!

Ligeti Zsuzsa